Vass-Horváth Melinda vagyok, művészetterapeuta és tanár, a Papírcsónak megálmodója.
Hiszek abban, hogy a művészet kifejezőereje mély, belső folyamatokat indíthat el bennünk. Segít önmagunkhoz közelebb kerülni, meghallani a belső hangunkat, és bátran megfogalmazni érzéseinket, gondolatainkat.

A komplex művészetterápia eszközei – legyen szó rajzról, festésről, agyagról, kollázsról vagy mozgásról – lehetőséget nyújtanak arra, hogy a verbalitáson túl, szimbólumokon és alkotáson keresztül dolgozzuk fel életünk történéseit. Nem az esztétikai eredmény számít, hanem az önkifejezés, a belső megértés és az átalakulás folyamata.

Munkám középpontjában a kreativitás áll – mint belső erőforrás, ami minden emberben ott van, és amit nemcsak az alkotásban, hanem a problémákhoz való rugalmas viszonyulásban, új nézőpontok megtalálásában is felfedezhetünk. A művészetterápia lehetőséget ad arra, hogy ezt a kreatív erőt felszabadítsuk, tápláljuk és újra kapcsolódjunk hozzá.

Különösen fontosnak tartom az offline, taktilis élményeket – a kézzel való alkotás közvetlenségét, az anyagokkal való fizikai kapcsolatot. Ezek segítenek megérkezni az itt és mostba, kiszakadni a hétköznapok mentális zajából. Talán nem véletlen, hogy mindezt a saját bőrömön tapasztaltam meg, éveken át egy nagyvállalati környezetben dolgozva.

A terápiás térben biztonságos, elfogadó és inspiráló légkört teremtek, ahol mindenki a saját ritmusában haladhat. Meggyőződésem, hogy az alkotás nemcsak önismereti, hanem közösségformáló és gyógyító erejű folyamat is lehet.

A Papírcsónak számomra a közös utazást jelenti – egy érzékeny, mégis megtartó teret, ahol együtt haladhatunk az önkifejezés, a belső fejlődés és a kreativitás szabadsága felé.